Amikor Emese feleségül megy Tamáshoz, egy olyan világba lép, amire nem számított – mostohája lesz Tamás tinédzser fiának, Jácintnak. Ahogy próbálja megtalálni a helyét ebben az új családi dinamikában, Emese útját kihívások és felismerések jelölik, amelyek váratlan következtetéshez vezetnek.
Hónapokon át a családom és Márk családja is arra ösztönzött, hogy nézzek el az árulása felett a közös jövőnk érdekében. Úgy hitték, hogy a megbocsátás elengedhetetlen a családunk egységének megőrzéséhez. Az idő múlásával azonban nemcsak Márk hűségét kezdtem megkérdőjelezni, hanem a kapcsolatunk lényegét is. Ez az én történetem, Emília, ahogy küzdöttem a családi nyomással, Márk árulásával és azzal a kemény igazsággal, hogy vannak sebek, amelyek túl mélyek ahhoz, hogy begyógyuljanak. Ez egy önfelfedezés, elfogadás és a fájdalmas döntés útja, hogy elengedjem, még akkor is, ha ez bizonytalan jövővel jár.
Tíz év házasság után végre elkezdtem megkérdőjelezni azokat a hagyományos szerepeket, amelyeket a családom és a társadalom belém nevelt. Én voltam a tökéletes feleség, aki teljes munkaidőben dolgozott, nevelte a gyermekeinket, tisztán tartotta az otthonunkat, és gondoskodott arról, hogy a férjem, Péter, elégedett legyen. Péter természetesnek vette az erőfeszítéseimet, azt gondolva, hogy nélküle nem boldogulnék. De ahogy elkezdtem megkérdőjelezni ezeket a feltételezéseket, az életünk váratlan fordulatot vett.
Anyám, Katalin, 60 évesen úgy döntött, hogy elhagyja a családunkat, ezzel döbbenetet okozva apámnak, Péternek, és nekem, a 32 éves lányuknak, Annának. Mindig azt hittem, hogy a szüleim elválaszthatatlanok, amíg anyám, egy élettel teli nő, be nem jelentette, hogy új fejezetet kezd nélkülünk. Így változott meg örökre a családunk.
Egy érzelmes történet egy nő küzdelméről, hogy megtalálja saját identitását és célját, miután évekig önzetlenül a családjának szentelte életét, csak hogy rájöjjön, az út még messze nem ért véget.
Amíg be nem töltöttem az 50-et, fogalmam sem volt, milyen lehet az élet más emberek számára, egy másik országban, eltérő életszemlélettel. Egy kisvárosban nőttem fel, ahol a kötelességek és felelősségek állandó jelenléte határozta meg az életemet, soha nem kérdőjelezve meg az előttem álló utat. Csak sokkal később jöttem rá, mennyi mindenről maradtam le.
