Harminc év házasság után, három gyerek felnevelése közben, rájöttem: elvesztettem önmagam. Mindig másokat helyeztem előtérbe, miközben a saját álmaim lassan elhaltak. Most, amikor végre kimondtam, hogy válni akarok, mindenki élete darabokra hullott – de talán most először igazán élek.
Egy esős, szürke reggelen, miközben a konyhaasztalnál ültem, rájöttem, hogy egész életemben másokért éltem, de magamért sosem. A családom boldogságát mindig a sajátom elé helyeztem, de most, hogy már mindenki felnőtt és elment, csak az üresség maradt. Vajon túl késő újrakezdeni?
Egy hosszú, fárasztó nap után rájöttem, hogy nem élhetek tovább úgy, ahogy eddig. A családi feszültségek, a munkahelyi kiégés és az önmagam keresése közepette döntést kellett hoznom: nem maradok egy olyan életben, amit gyűlölök. Ez a történet az én küzdelmemről szól, hogy megtaláljam a saját utamat, még akkor is, ha mindenki más mást vár el tőlem.
