Gyerekkorom óta kísért egy név, ami nem az enyém. Egy nap szembesültem a múltammal, amikor egy idegen nő azt állította, hogy ő az anyám. Azóta keresem a választ: ki vagyok én valójában – és mit jelent megbocsátani?
Egy esős novemberi délutánon, ötven év keresés után, végre megtaláltam az apámat egy vidéki idősek otthonában. Az örökbefogadásom óta anyám sosem beszélt róla, de a szívemben mindig éreztem, hogy hiányzik valami – vagy inkább valaki. Most, hogy végre hazavihettem őt, szembesülnöm kellett a múlt titkaival és azzal, hogy vajon képesek vagyunk-e bepótolni az elveszett éveket.
Egy esős novemberi estén szembesültem azzal, hogy a lányom vér szerinti szülei az utcán élnek. Meghívtam őket magunkhoz, de a múlt árnyai és a mindennapi nehézségek hamar próbára tették a döntésemet. Vajon képesek vagyunk-e együtt újraírni a család fogalmát, vagy a múlt sebei örökre elválasztanak minket?
Egyetlen nap alatt változott meg az életem: örökbe fogadtunk két testvért, majd megtudtam, hogy hármasikreket várok. A történetem a reményről, a családról és arról szól, hogyan birkózik meg egy magyar házaspár a váratlan boldogsággal és a mindennapi nehézségekkel. Vajon elég erősek vagyunk ahhoz, hogy együtt maradjunk, amikor minden megváltozik?
Egy hideg decemberi estén, amikor mindenki a karácsonyra készült, én csak egyetlen dolgot kívántam: hogy végre tartozhassak valahová. A nevelőszüleim, Ági és Laci, elolvasták a Télapónak írt levelemet, és ettől kezdve minden megváltozott. Ez az én történetem arról, hogyan lettem végre valakinek a gyermeke.
Egy magyar család, a Kovácsok, örökbe fogadják Annát, egy fiatal ukrán lányt. Az életük boldogan indul, de egy évvel később egy rejtélyes levél érkezik, amely mindent megváltoztat. A történet a családi kötelékek erejéről és a váratlan kihívásokkal való szembenézésről szól.
