A nevem Petra, és egy budapesti panelban élek a férjemmel, Gáborral és két kisgyermekünkkel. Az anyósom, Ilona, mindig arról beszél, mennyire hiányoznak neki az unokái, de amikor tényleg szükségünk lenne rá, sosem ér rá. Ez a helyzet lassan felemészt, és egyre inkább elgondolkodom: vajon mit érnek a családi ígéretek, ha csak üres szavak maradnak?