35 év házasság után egy felfedezés a férjem laptopján összetörte az életemről alkotott képemet. Az egyetemen ismerkedtünk meg, és a szerelmünk mesébe illően bontakozott ki. Két csodálatos gyermeket neveltünk fel, Anna és Dávid, és most, ahogy az üres fészek csendjét élvezzük, váratlan kétségekkel küzdök. Néha a bizonytalanság árnyai tovább maradnak, mint várnánk.
Egyedül élve a pezsgő Budapest szívében, nagyra értékelem a függetlenségemet. A párom, aki még mindig a családjával él, gyakran meglátogat minket a közös programjaink után. Bár szeretek főzni kettőnknek, a két ember etetésének anyagi terhe kezd elviselhetetlenné válni. Barátaimtól kértem tanácsot, és azon tűnődöm, vajon igazságos-e megkérni őt, hogy járuljon hozzá a bevásárlási költségekhez. A válaszaik elgondolkodtatnak a kapcsolatunk egyensúlyán.
Egy hosszú távú kapcsolat csalódással végződött, és most egy olyan férfival találtam magam összefonódva, aki első pillantásra tökéletesnek tűnt. Azonban a stabilitás és elkötelezettség hiánya miatt megkérdőjeleztem a választásaimat és a jövőmet. Ez az én történetem a szerelemről, bizonytalanságról és a helyes döntés meghozatalának küzdelméről.
Tizenöt évvel ezelőtt Mrs. Kovács el volt ragadtatva lánya párválasztásától: „Ő egy igazi kincs!” – mondogatta. „Tehetséges zenész, egy zenekarban játszik, és olyan kedves szíve van.” Meglepő volt, hogy éppen az ő lányába szeretett bele – egy feltörekvő ügyvédnőbe, akinek ígéretes karrier állt előtte. De az élet másképp alakult.
Annak ellenére, hogy mindketten teljes munkaidőben dolgozunk, az otthonunk vezetésének és gyermekeink gondozásának terhe kizárólag rám hárul. A férjem közömbös a kimerültségem és a segítségkéréseim iránt.
Egy korábbi bejegyzésben megosztottam a három éven át tartó kapcsolatom történetét, amely tele volt álmokkal és ígéretekkel, amelyek sosem váltak valóra. A párom, aki folyamatosan ingázott az ideiglenes szállásai és az én lakásom között, vonakodott elköteleződni egy stabil élet mellett és közös jövőt építeni. Azt állította, hogy több időre van szüksége.
„Hogyan fogsz ezzel megbirkózni? Csak elfogadod?” – kérdezi Éva. „Kettős érzéseim vannak,” vallja be Nóra. „Egy részem dühös, de egy másik rész…”
