A történetem egy panelházban kezdődik, ahol a saját otthonom ajtajában állva szembesültem azzal, hogy az anyám szerint nekem sosem járhat igazi pihenés. A lakáshitel, a testvérem eltartása és a családi elvárások között őrlődve végül ki kellett állnom magamért. Vajon meddig kell viselnünk a szülői beavatkozást, és mikor mondhatjuk ki: ez már az én életem?