Egy februári reggelen, a zuglói parkban ültem, miközben a világ teljesen közömbösnek tűnt. A családommal való elhidegülés, a munkahelyi láthatatlanság és a mindennapi magány lassan felemésztett, míg egy ismeretlen öregúr csendes jelenléte újra emlékeztetett arra, hogy néha elég csak valaki mellettünk. Vajon tényleg ennyire nehéz kimondani, hogy szükségünk van egymásra?
Egy kávézóban ülve szembesültem azzal, hogy a barátaim és az ismeretlenek szerint a feleségem nem elég szép hozzám. A közösségi médiában záporoztak a bántó kommentek, amelyek lassan felemésztették a kapcsolatunkat és Ivett önbizalmát. Végül kiálltam érte, de a családi és társadalmi elvárások között őrlődve rá kellett jönnöm, mit jelent igazán szeretni valakit Magyarországon ma.
A történet egy nő küzdelmét meséli el, aki ráébred, hogy férje már nem szereti őt. Az érzelmi távolság és a kommunikáció hiánya miatt kétségbeesetten próbálja megmenteni házasságát. Végül szembesül a fájdalmas igazsággal, és elgondolkodik, hogyan tovább.
