Egy családi hétvégén, miközben a kertben dolgozom, rájövök, hogy anyósom pénzzel támogatja a sógornőmet, miközben nekünk csak ételt ad. A férjemmel emiatt egyre több a feszültség, és úgy érzem, hogy a családban nem becsülnek meg. Vajon meddig tűrjem még ezt az igazságtalanságot?
Tíz éve élek együtt a férjemmel, Fülöppel, de a házasságunkat egyetlen dolog árnyékolja be: a sógornőm, Hajnalka. Minden hétvégén nálunk van, és úgy érzem, lassan elveszítem önmagam, a családi békét és Fülöp figyelmét is. Vajon meddig lehet tűrni, hogy valaki kívülről irányítsa az otthonunkat?
Egy vasárnapi ebéd közben szembesültem azzal, hogy anyósom mennyivel másképp bánik velem, mint a sógornőmmel. A családi támogatás egyenlőtlensége nemcsak a pénztárcánkat, hanem a lelkemet is megterhelte. Vajon meddig tűrheti ezt az ember anélkül, hogy szétfeszítené a családi kötelékeket?
