Egy forró nyári délutánon robban ki a vita a nappalinkban, amikor lányom, Dóra, újabb szakkörre próbálja rávenni öccsét, Petit. Én, mint édesanya, tehetetlenül figyelem, ahogy a testvéri versengés és a családi elvárások lassan felemésztik a gyerekeimet. Vajon hogyan találhatom meg az egyensúlyt a támogatás és a túlzott nyomás között?
Miután apánk autója lerobbant, és nem tudott eljutni a munkahelyére, a bátyám, Péter, felajánlotta, hogy eladja neki a régi kisteherautóját. Annak ellenére, hogy tudta, apánk anyagi nehézségekkel küzd, Péter teljes árat követelt. Ez a döntés olyan éket vert közénk, amit lehetetlennek tűnik helyrehozni.
A nővérem, Anna, három évvel idősebb nálam. Annak ellenére, hogy idősebb, sosem tűnt úgy, hogy megértené a felelősség fogalmát. Míg én az álmaimat követtem és saját életemet építettem, Anna a szüleinkhez kötődött, tőlük függött. Amikor édesapánk megbetegedett, az a döntése, hogy saját vágyait a családi kötelezettségek elé helyezte, darabokra törte a kapcsolatunkat.
Határozottan elleneztem. Miért kellene feláldoznom a jövőmet a nővérem hibái miatt? Sem a nővérem, sem az apám soha nem nyújtottak nekem támogatást.
Magyarország szívében, két testvér, János és Tamás, kerül szembe egymással elhunyt édesapjuk hagyatéka miatt. János, az idősebb, úgy érzi, hogy az évek során vállalt felelőssége és áldozatai miatt nagyobb részesedés illeti meg. Édesanyjuk, Ilona, próbál közvetíteni, hangsúlyozva a méltányosság és a szeretet fontosságát. Azonban a testvérek közötti szakadék csak mélyül, bizonyítva, hogy néhány családi konfliktus megoldhatatlan.
A testvérem elhatározta, hogy apánk háza valamilyen módon az övé lesz. Nyomást gyakorol rám, hogy fogadjam be Apát, hogy ő egyedül birtokolhassa a házat. Nem akarom ezt, de a helyzet kezd kicsúszni a kezeink közül.
