Egyetlen éjszaka alatt minden megváltozott: újszülött kislányom, Zsófi, a karjaimban maradt mozdulatlanul. Ez az éjszaka próbára tette a hitemet, a házasságomat és a családi múltunkat. Történetem a fájdalomról, a reményről és arról szól, hogy vajon képesek vagyunk-e valaha megbocsátani a sorsnak.
Az életem legnehezebb időszaka volt, amikor megszületett a kisfiam, Vince, és az anyósom, Éva hozzánk költözött. A mindennapok egyre feszültebbé váltak, ahogy Éva mindenbe beleszólt, és úgy éreztem, elveszítem önmagam. Végül rá kellett jönnöm, hogy csak én tudom megvédeni a családom békéjét és a saját lelki egyensúlyomat.
A kórházból való hazatérésemnek boldognak kellett volna lennie, de otthon csak üresség és káosz várt. Férjem, József, a munkája miatt mindent elhanyagolt, és én kétségbeesetten próbáltam helytállni újdonsült anyaként. A történetem a családi összetartásról, a ki nem mondott elvárásokról és arról szól, hogyan lehet újraépíteni a bizalmat, amikor minden darabokra hullik.
Az első gyermekem születése után, a férjem, Gábor, az akaratom ellenére meghívta az anyósomat hozzánk. A látogatás pokollá változtatta a napjainkat, és végül választás elé állított: a családi békét vagy önmagamat védjem meg. Most, hogy minden lecsendesedett, csak azt kérdezem: hol húzódik a határ a szeretet és az önfeladás között?
Az első hetek a kislányom, Lili születése után nem a boldogságról, hanem a feszültségről szóltak. Anyósom, Ilona beköltözése mindent felforgatott, és úgy éreztem, elveszítem az otthonomat és önmagamat is. Ez az én történetem arról, hogyan próbáltam visszaszerezni a családi békét és megtalálni a saját hangomat.
