Életem utolsó éveiben egyre inkább úgy érzem, mintha láthatatlan lennék a saját gyerekeim számára. Hosszú évtizedekig mindent értük tettem, most viszont magamra maradtam, és kénytelen vagyok ultimátumot adni nekik: vagy segítenek, vagy mindent eladok, és beköltözöm egy idősek otthonába. Vajon hol rontottuk el, hogy a szeretet helyét közöny vette át?
A nevem Gábor, harmincéves vagyok, és sosem gondoltam volna, hogy apám, László, ötvenhét évesen hátat fordít a családunknak. Anyám, Katalin, nem hagyta annyiban: ultimátumot adott apámnak, és hat hónapot engedélyezett neki, hogy külön költözzön. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam megérteni a szüleimet, miközben a saját családomat is próbáltam egyben tartani.
Egy családi konfliktus közepén találom magam, ahol a férjem, Nándor, ultimátumot ad: vagy részt veszek a családi vacsorán, vagy csak főzök és terítek, majd távozom. Hat hónapja nem beszéltem a családjával egy veszekedés miatt, de Nándor ragaszkodik ahhoz, hogy jelen legyek. A történet a házassági elvárások és családi dinamika bonyolultságát tárja fel.
Egy kis magyar faluban, Dávid fájdalmas konfliktusba kerül lánya iránti rendíthetetlen szeretete és családja szigorú elvárásai között, ami szívszorító döntéshez vezet.
Érezve, hogy felnőtt gyermekei elhanyagolják, István szigorú figyelmeztetést ad: vagy gyakrabban látogatnak el hozzá, vagy eladja a családi nyaralót, amely generációk óta kedvelt menedékhely. Ez a döntés események láncolatát indítja el, amelyek mélyen gyökerező problémákat tárnak fel, és végül széttört kapcsolatokat eredményeznek.
Az egyetemi éveim alatt találkoztam a nagy szerelmemmel. Kapcsolatunk azonnal mély volt, és hamarosan közös jövőt képzeltem el vele. Az egyetem elvégzése után összeházasodtunk, egy kis, meghitt szertartást választva. Édesapám boldog volt, hogy ilyen boldognak látott. Ajándéka egy családi ereklye volt, áldásának szimbóluma. De amikor megbetegedett, a párom reakciója összetörte az álmaimat.
