Egy hideg téli estén, amikor már minden reményem elhagyott, egy utolsó próbálkozással szólítottam meg a járókelőket. Az éhség, a magány és a félelem mindennapos társam volt, de a dalokban még ott élt bennem a remény. Vajon egyetlen hangom elég lehet ahhoz, hogy valaki végre észrevegyen?