Évekig én voltam az, aki összetartotta a házasságunkat. Mindig én kértem bocsánatot, én kerestem a békét, miközben a férjem elzárkózott. Amikor végül elfáradtam és feladtam, valami megváltozott benne – de vajon nem túl későn?
Egy esős, őszi estén szembesültem azzal, hogy a fiam, Gergő, egy számomra idegen lányt, Katát akarja feleségül venni. Az első pillanattól kezdve éreztem a feszültséget, hiszen Katával alig ismertük egymást, és az életstílusa is teljesen más volt, mint amit a családunkban megszoktunk. Az út, amelyen végigmentem, megtanított arra, hogy az elfogadás és a szeretet hogyan formálhatja át a családi boldogságot.
Egy viharos reggelen Zsófi, a feleségem, elhagyott engem, miután hónapokig vitatkoztunk arról, hogy elköltözzünk-e Budapestről egy vidéki városba a jobb élet reményében. A döntés, hogy elhagyjuk-e a megszokottat, szétfeszítette a családunkat, és én kénytelen voltam szembenézni azzal, hogy mit jelent valójában szeretni és áldozatot hozni. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam visszaszerezni Zsófit, miközben rájöttem, hogy néha a legnagyobb változásokat magunkban kell véghezvinni.
Az életem közepén, 55 évesen, ráébredtem, hogy a feleségem iránti szerelmem elhalványult. Ez a felismerés mélyen megrázott, és arra kényszerített, hogy szembenézzek a házasságunk valóságával és a saját érzéseimmel. A történet a változásról, az önismeretről és a hosszú távú kapcsolatok bonyolultságáról szól.
Egy szívszorító beszélgetésben a híres színésznő, Gréta megosztja gondolatait barátnőjével, Patríciával, aki nemrég lépte át a hetvenéves küszöböt. Gréta érdeklődik, milyen változásokat észlelt Patrícia magában, ahogy közeledik a nyolcvanas éveihez, ami váratlan felismeréshez vezet. A történet a barátság, az öregedés és az élet értelmének kereséséről szól.
