„Egyedül a terhek alatt: Segélykiáltásaim süket fülekre találnak”
A budapesti külvárosok nyüzsgő világában sok család számára az élet egy finom egyensúlyozás. Kovács Anna, egy 34 éves marketingvezető számára ez az egyensúly veszélyesen megbillent. Ő és férje, Péter, mindketten igényes, teljes munkaidős állásban dolgoznak. Mégis, amikor az otthonuk vezetéséről és két kisgyermekük gondozásáról van szó, a felelősség teljes mértékben Annára hárul.
Minden reggel Anna hajnalban kel. Elkészíti a reggelit, becsomagolja az ebédet, és gondoskodik róla, hogy gyermekeik, Emma és Bence, készen álljanak az iskolára. Péter ezzel szemben kényelmesen tölti a reggelt, kávéját kortyolgatva böngészi a telefonját. Amikor Anna sietve elindul, hogy elvigye a gyerekeket az iskolába, majd munkába menjen, Péter csak integet búcsúzóul.
A munkahelyén Anna megbeszéléseket, határidőket és ügyfélhívásokat zsonglőrködik. Azonban gondolatai sosem távolodnak el a hazaváró háztartási teendők listájától. A mosást össze kell hajtani, vacsorát kell készíteni, és a ház sürgős takarításra szorul. Kimerültsége ellenére átvészeli a napot, kávéval és puszta elszántsággal hajtva.
Az esték sem kevésbé hektikusak. Miután felvette a gyerekeket az iskolai foglalkozásokról, Anna belemerül otthoni második műszakjába. Vacsorát főz, miközben segít Emmának a házi feladatában és szemmel tartja Bencét játék közben. Péter később ér haza este, gyakran munkával vagy forgalommal indokolva késését.
„Segítenél ma este elmosogatni?” kérdezi Anna egy este fáradtsággal teli hangon.
„Nagyon fáradt vagyok,” válaszolja Péter elutasítóan, miközben letelepszik a kanapéra a távirányítóval a kezében.
Ez már megszokott refrén lett az otthonukban. Annának ismételt segítségkérései ellenére Péter közömbös marad. Úgy véli, mivel Anna „jobban” kezeli az otthont, neki kellene folytatnia ezt. Ritka próbálkozásai a segítségnyújtásra legjobb esetben is fél szívvel történnek, és gyakran több munkát jelentenek Annának.
A hétvégék sem jelentenek felüdülést. Míg Péter barátaival golfozik vagy sportot néz, Anna a hét felhalmozódott teendőivel küzd. Bevásárlás, takarítás, mosás—feladatok, amelyeket meg lehetne osztani—mind rá maradnak.
Anna frusztrációja napról napra nő. Úgy érzi, csapdába esett a végtelen felelősségek körforgásában anélkül, hogy partnere támogatná. Próbálkozásai szükségletei kommunikálására védekezéssel vagy közömbösséggel találkoznak Péter részéről.
„Én is keményen dolgozom,” érvel Péter valahányszor Anna felhozza a témát. „Szükségem van pihenésre.”
Anna megérti a pihenés szükségességét, de azon tűnődik, miért nem ismerik el soha saját pihenési igényét. Egy olyan partnerségre vágyik, ahol a felelősségek egyenlően oszlanak meg, ahol kimerültségét empátia fogadja közömbösség helyett.
Ahogy hónapok telnek el változás nélkül, Anna neheztelése egyre nő. Láthatatlannak érzi magát saját otthonában, erőfeszítései nem kapnak elismerést és hangja nem hallatszik. Az otthon terheinek egyedüli viselése kihat mentális és fizikai egészségére.
Egy éjjel, miután újabb vita robbant ki az el nem végzett házimunkák miatt, Anna egyedül ül a konyhában. A frusztráció könnyei csordulnak le arcán, miközben helyzetén töpreng. Szereti Pétert, de azon tűnődik, meddig bírja még így élni.
Egy olyan társadalomban, amely gyakran hirdeti az egyenlőséget a kapcsolatokban, Anna története éles emlékeztető arra, hogy sokan még mindig küzdenek a hagyományos nemi szerepekkel otthon. Segélykiáltásai válasz nélkül maradnak, magára hagyva őt a munka és családi élet kihívásaival.