„Fiai felháborodnak, amikor az anya kitör a családi elvárásokból, és nem várt következményekkel szembesül”
Katalin mindig is a tökéletes anya volt, aki fiai szükségleteit a sajátjai elé helyezte. Középiskolai szerelmével, Tamással kötött házasságot, és együtt építettek fel egy életet, amely gyermekeik köré összpontosult. Péter és Ádám büszkeségei voltak kis budapesti közösségüknek, kiválóan teljesítettek az iskolában és a sportban is, Katalin rendíthetetlen támogatásának köszönhetően.
Azonban vidám külseje mögött Katalin csapdában érezte magát. Az álmai arról, hogy beutazza a világot és festészeti szenvedélyének hódoljon, évtizedek óta a polcon porosodtak. A társadalmi elvárás, hogy elégedett legyen anyai szerepével, súlyosan nehezedett rá.
Minden megváltozott, amikor Katalin váratlan levelet kapott egy ügyvédtől. Egy távoli nagynénje, akit alig ismert, jelentős örökséget hagyott rá. Évek óta először Katalin reménysugarat látott – egy esélyt arra, hogy visszaszerezze az életét.
Újonnan szerzett bátorsággal Katalin bejelentette terveit, hogy Európába utazik és beiratkozik egy művészeti iskolába. Remélte, hogy családja megérti önfelfedezési igényét. Ehelyett döntését hitetlenkedés és harag fogadta.
Péter és Ádám elárulva érezték magukat. Azzal vádolták Katalint, hogy elhagyja őket és önző. Tamás, aki mindig is Katalinra támaszkodott a család összetartásában, szintén megdöbbent. Nem tudta felfogni, miért választaná Katalin azt, hogy mindent maga mögött hagyjon.
A visszahatás ellenére Katalin eltökélt volt abban, hogy véghezvigye terveit. Eladta a családi házat és az örökség egy részét utazásaira fordította. Amikor felszállt a párizsi repülőgépre, izgalom és bűntudat keveréke töltötte el.
Európában Katalin megnyugvást talált a festészetben és az új kultúrák felfedezésében. Barátokat szerzett más művészekkel és elkezdte újra felfedezni önmagát. Azonban az öröm rövid életű volt. A családjától való távolság érzelmileg megviselte.
Vissza Budapesten a dolgok széthullottak. Péter és Ádám anyjuk iránymutatása nélkül küszködtek. Tanulmányi eredményeik romlottak és eltávolodtak egymástól. Tamás, aki nem tudott megbirkózni a változásokkal, az alkoholhoz fordult vigaszért.
Katalin próbálkozásai fiaival való kapcsolatfelvételre csenddel találkoztak. A köztük lévő szakadék napról napra szélesedett. Rájött, hogy bár személyes szabadságot nyert, elvesztette a kapcsolatot családjával.
Ahogy hónapokból évek lettek, Katalin szíve fájt a megbékélésért. Visszatért Budapestre abban a reményben, hogy helyrehozza a megtört kötelékeket. De a kár már megtörtént. Fiai továbbléptek életükkel, haragot táplálva anyjuk iránt.
Katalin története emlékeztetőül szolgál arra, hogy a társadalmi elvárásokból való kitörés magas árat követelhet. Bár önmagát megtalálta, elvesztette azt a családot, amelyet egykor annyira szeretett.