Anyósom árnyékában – Egy nagymama jogai és egy anya dilemmája
– Lili, ne szaladj olyan gyorsan! – kiáltottam utána, miközben a játszótéren futott a piros csúszda felé. A szívem egyszerre telt meg büszkeséggel és aggodalommal. Ma volt a második születésnapja, és minden porcikámmal azon voltam, hogy boldoggá tegyem. De valami mégis feszített belülről: az anyósom, Ilona néni, épp most lépett be az életembe újra, miután a fiam apja, Gábor, már hónapok óta nem jelentkezett.
– Szia, drágám! – hallottam meg Ilona néni hangját a hátam mögött. Egy nagy csomaggal és egy doboz bonbonnal közeledett. – Boldog születésnapot, Lilikém!
Lili odaszaladt hozzá, és átölelte. A jelenet egyszerre volt megható és fájdalmas. Ilona néni mindig is szerette Lilit, de a válás óta minden találkozásunkban ott lappangott valami kimondatlan feszültség.
– Köszönöm, hogy eljöhettem – mondta halkan, miközben leült mellém a padra. – Tudom, hogy Gábor… hát, nem igazán van jelen mostanában.
– Nem rajtad múlik – feleltem feszülten. – De néha úgy érzem, mintha mindenki engem hibáztatna.
Ilona néni sóhajtott. – Én csak azt szeretném, ha Lili boldog lenne. Nem akarok semmit elvenni tőled.
A parkban sétáltunk egy darabig. Lili boldogan játszott az új játékával, amit Ilona néni hozott neki. Próbáltam elengedni a rossz érzéseimet, de amikor hazaértünk, minden megváltozott.
A lakásban Ilona néni leült a konyhaasztalhoz, és elővette a pénztárcáját. – Hoztam egy kis pénzt is Lilinek. Tudom, hogy most nehéz lehet egyedül.
– Nem kell pénz – mondtam dacosan. – Megoldom.
– Nem szégyen segítséget elfogadni – válaszolta halkan. – Én csak… szeretnék része maradni az életeteknek.
Ekkor tört ki belőlem minden elfojtott feszültség:
– És Gábor? Hol van ő? Miért nekem kell mindent elviselnem? Miért nekem kell magyarázkodnom mindenki előtt?
Ilona néni szeme megtelt könnyel. – Hidd el, én sem értem Gábort. De Lili nem tehet semmiről. Ő csak egy kislány, aki szereti a nagymamáját.
A szavak súlya rám nehezedett. Eszembe jutottak az elmúlt hónapok: az éjszakák, amikor Lili sírt az apja után; a barátnők tanácsai, hogy vágjam el minden kapcsolatot Gábor családjával; anyám rideg tekintete, amikor megtudta, hogy Ilona néni jön látogatóba.
Este anyám felhívott.
– Megint itt volt az anyósod? – kérdezte gyanakvó hangon.
– Igen. Lili születésnapja volt.
– Nem gondolod, hogy ezzel csak összezavarod a gyereket? Ha Gábor nem törődik vele, miért kéne az ő anyjának?
– Mert Lili szereti őt – vágtam rá dühösen.
Anyám hallgatott egy pillanatig. – Csak vigyázz magadra. Nehogy kihasználjanak.
Letettem a telefont, és sírva fakadtam. Vajon tényleg hibát követek el? Vajon tényleg összezavarom Lilit? Vagy épp ellenkezőleg: elveszek tőle valamit, ha eltiltom a nagymamájától?
Másnap reggel Ilona néni üzenetet küldött: „Köszönöm a tegnapot. Ha bármikor szükségetek van rám, itt vagyok.”
Lili egész nap a nagymamájáról beszélt. Rajzolt neki egy képet is: „Ezt Ilonának!”
Aznap este Lili apja felhívott először hónapok óta.
– Szia… Hallottam, hogy anyám ott volt. Remélem, nem okozott gondot.
– Nem okozott – mondtam halkan. – De jó lenne, ha te is néha gondolnál a lányodra.
Gábor csak sóhajtott. – Tudom… majd igyekszem.
Letettem a telefont, és úgy éreztem magam, mint aki két tűz között őrlődik: egyik oldalon az anyám elvárásai és a saját büszkeségem; a másikon Ilona néni szeretete és Lili boldogsága.
Este lefekvés előtt Lili odabújt hozzám:
– Anya, mikor jön megint Ilona?
Megsimogattam a haját. – Hamarosan, kicsim.
De belül tovább marcangolt a kérdés: vajon helyesen teszem-e? Vajon tényleg jobb lenne mindent elvágni a múltból? Vagy épp azzal ártok leginkább Lilinek?
Ti mit tennétek a helyemben? Vajon egy nagymama szeretete tényleg veszélyes lehet egy kisgyerekre? Vagy épp ellenkezőleg: nélküle lenne kevesebb az élete?