Minden hónapban titokban utal a fiam: csak annyit kér, hogy soha ne mondjam el a feleségének
– Anya, kérlek, csak most az egyszer ne kérdezz vissza! – Gábor hangja remegett a telefonban, miközben a banki értesítést néztem a telefonomon. Már megint utalt. Nem kevés pénzt. És már megint azt kérte, hogy erről soha, semmilyen körülmények között ne beszéljek Évának, a feleségének.
A szívem összeszorult. Mindig is büszke voltam Gáborra. Egyedül neveltem fel, miután az apja, László, egyik napról a másikra eltűnt az életünkből. Akkor Gábor még csak hároméves volt. Azóta minden napom arról szólt, hogy valahogy boldoguljunk ketten. A kis zuglói lakás, amit a nagynéném hagyott rám, volt az egyetlen menedékünk. Ott tanult meg járni, ott sírt először az iskolai kudarcai miatt, ott ünnepeltük az első sikeres matekversenyét.
Most pedig itt ülök ugyanabban a lakásban, és azon gondolkodom: vajon mit rontottam el? Vajon miért kell a fiamnak titkolóznia a saját felesége előtt? Vajon miért érzem magam bűnösnek azért, mert elfogadom tőle ezt a pénzt?
A múlt hónapban Éva váratlanul beállított hozzám. Szinte berontott az ajtón.
– Margit néni, beszélhetnénk? – kérdezte feszülten.
– Persze, gyere csak be – mondtam zavartan.
Leült a konyhaasztalhoz, és idegesen babrálta a gyűrűjét.
– Tudom, hogy Gábor mostanában sokat dolgozik. De valami nem stimmel. Egyre feszültebb otthon. És… – elhallgatott, majd halkan hozzátette: – Azt hiszem, titkol valamit előlem.
A torkomban dobogott a szívem. Hazudjak neki? Vagy áruljam el Gábor titkát?
– Biztos csak a munka miatt aggódsz – próbáltam terelni a szót.
De Éva nem hagyta annyiban.
– Margit néni, én mindent tudni akarok! – tört ki belőle. – Nem akarom, hogy úgy járjunk, mint maga és László bácsi… hogy egyszer csak minden összeomlik!
A szavai úgy hasítottak belém, mint egy kés. Hányszor gondoltam már arra, hogy vajon mit mondanék Gábornak, ha egyszer lebukna? Hányszor álmodtam azt, hogy Éva rájön mindenre?
Aznap este Gábor felhívott.
– Anya, Éva gyanakszik valamire? – kérdezte suttogva.
– Igen – válaszoltam őszintén. – Nem tudom meddig tudom még titkolni előtte.
– Kérlek… csak még egy kicsit! Most nagyon nehéz minden. Éva elvesztette a munkáját, és nem akarom, hogy azt higgye, nem bízom benne. De neked szükséged van erre a pénzre! – könyörgött.
– Gábor… én már nem vagyok fiatal. Elboldogulok valahogy. Nem akarom, hogy miattam tönkremenjen a házasságod!
– Anya! Te mindig mindent feláldoztál értem! Most én akarok segíteni neked! – mondta határozottan.
Nem tudtam mit felelni. Csak sírtam csendben.
A következő hetekben egyre feszültebb lett minden. Éva többször is felhívott, néha csak hallgattunk egymás mellett a telefonban. Gábor is idegesebb lett; egyszer még rám is kiabált:
– Miért nem érted meg? Ez az én döntésem! Ha Éva megtudja, mindennek vége!
Egyik este aztán Éva újra átjött. Ezúttal nem volt benne harag – inkább kétségbeesés.
– Margit néni… én nem akarok hazugságban élni. Ha Gábor tényleg segít magának… én csak azt szeretném tudni: miért nem mondhatom ki hangosan? Miért kell titkolni?
Nem bírtam tovább.
– Azért, mert Gábor fél attól, hogy te azt hiszed majd: nem bízik benned. Hogy szégyelli magát amiatt, hogy nekem segít… vagy talán attól fél, hogy te kevesebbnek érzed magad emiatt – törtem ki zokogva.
Éva csendben ült velem szemben. Aztán halkan megszólalt:
– Tudja… én sosem haragudnék ezért. Csak azt szeretném érezni, hogy nincs köztünk titok.
Másnap reggel Gábor átjött hozzám. Láttam rajta: valami megváltozott benne.
– Anya… Éva mindent tud – mondta halkan.
– Haragszik? – kérdeztem félve.
– Nem. Sírva ölelt meg tegnap este. Azt mondta: büszke rám… és magára is.
Megkönnyebbültem. De valami mégis fájt bennem: vajon hány családban vannak ilyen titkok? Hány anya és fia él úgy Magyarországon, hogy nem mernek őszinték lenni egymással vagy a szeretteikkel?
Most itt ülök ugyanabban a régi zuglói lakásban, és azon gondolkodom: vajon tényleg mindig jobb az igazság? Vagy néha szükség van titkokra ahhoz, hogy megvédjük egymást?
Ti mit gondoltok? Vajon helyes volt elfogadnom Gábor segítségét? Vagy csak még nagyobb bajt okoztam vele?