Egy esős budapesti délutánon egy kislány könyörgése szakítja meg a mindennapjaimat: „Kérem, temesse el a húgomat!” Nem vagyok hős, csak egy özvegy milliomos, akinek a szíve régóta üres. De vajon mit tesz az ember, amikor a múltja és a lelkiismerete egyszerre kopogtat az ajtaján?